7. fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy egy kicsit nagyon sokat késtem de rettenetesen sok dolgom volt. Itt volt az év végi hajra is. Remélem azért tetszeni fog ez a fejezet. Mindenkinek kellemes nyári szünetet, és még kitartást erre az egy hétre.

Utazás

(Alice szemszöge)

- Jobb lesz, ha én tá… – kezdte el, de nem fejezte be. A mondat felénél megtorpant, majd elködösödött az arca. Mi történt? A következő pillanatban azt vettem észre, hogy Bella könnyek nélkül zokog. Ed megpróbált a keze után kapni, de későn, Bella addigra már kint volt az ajtón. Mi folyik itt? Ez már megint annak a hárpiának a műve…

- Mi volt ez Edward? – kérdezte Jazz.

- Mi más lett volna, mint Leila! – mondta mérgesen. – Utána kell mennem!

- Hagyd csak, majd én! – húzta vissza Jasper, majd elindult megkeresni Bellát.

- Mit csinált már megint Leila? – kérdeztem. Nem okozott még elég galibát?

- Edward! Vigyázz! – kiáltotta Em.

- Hol van az a kis fruska? – rohant be Leila. Tehát elszabadult.

- Fékezd magad kedvesem! – csitította Carlisle.

- Még ő van megsértődve, amiért megpróbálta elvenni a vőlegényemet? – tajtékzott. – Szegény pici szíve biztosan majd megszakadt attól, amit legutoljára mondtam neki.

- Hogy lehetsz ilyen…

- Drámai jelent volt mondhatom. Az a mű összeesés! Van színészi tehetsége, de nem fogok bocsánatot kérni! Csak is az igazat mondtam! – Megfojtom. Kitekerem a nyakát!

- Mit mondtál neki Leila? – sziszegte Kate. – Hogy mit mondtam? – kérdezte gúnyosan. – Az igazat. Azt, hogy őt soha nem fogja senki szeretni, és az életben nem fog magának vőlegényt szerezni.

- Hogy mit mondtál? – dühösen elindult felé és a falnak lökte. Kate tud valamit, amit mi nem! – A legszívesebben képen törölnélek.

- Kate! – szólt rá figyelmeztetően Carlisle.

- Ne fogd vissza magad! – Láttam, hogy mosolyog a mondatomon. Ő se szereti ezt a kis… mit tudom én micsodát.

- Miért olyan nagy szám ez? Csak nem tiportam bele a lelkivilágába?

- De igen, megtaláltad az egyetlen olyan dolgot, amivel a legnagyobb fájdalmat okozhatod neki – suttogta.

- Ez volt a cél! – nevetett. – Most majd megtanulja, hogy Edward az enyém. Soha nem fogom neki átengedni!

- Fogd már fel, hogy neki nem kell Ed! – toporzékolt Rose is.

- Te nem vagy normális! – közölte vele. Ez a csaj hibbant. Nincs ki a négy kereke!

- És még is miért? Mert szeretem Edwardot?

- Bella szíve már két éve nem tud szeretni – nyomta neki még jobban a falnak. – Két éve nem láttam olyan boldognak, mint itt. Két éve nem mosolygott már igazán, tiszta szívből. És tudod, mit? Örülnék, ha elvenné tőled Edwardot. Örülnék, ha egymásba szeretnének. Bella sokkal jobban illik hozzá, mint te. Tiszta szívből kívánom, hogy Bella Ed mellett találja meg ismét a boldogságot.

Ed részéről már kipipálva. Holt biztos vagyok benne, hogy szerelmes Bellába! Igen, te Edward! Tudom, hogy a már megint a fejemben turkálsz!

- Ha ezen ennyire felfújtad magad, akkor tetszeni fog neked, az, amit gondoltam – mondta neki gonoszan vigyorogva. – Arra gondoltam, hogy Bella bárcsak megtalálná a boldogságot és utána el is vesztené. Az akarom, hogy fájjon neki, hogy megtanulja, hogy Edward az enyém.

- Van fogalmad róla, hogy mit csináltál? – kiabálta. Aj, aj! – Belegondoltál abba, hogy mit teszel?

- Bele! És eléggé érzékeny lélek lehet, ha ennyitől összeomlott. Ki se bírná ha, elveszítene valakit! Milyen vicces lenne! – hogy kérhette meg Edward egy ilyen szörnyeteg kezét?

- Bellát két éve úgy kellett összeszednem. Nem akart élni. Azt hittem, hogy soha nem lesz már boldog. Most felcsillant számára a remény egy kis szikrája, de te azt is elrontod!

- Csak nem rámászott valakinek a vőlegényére? – sziszegte. – Hadd találjam ki! A menyasszonya ugyanazt mondta, mint én, hogy soha az életben nem fogja őt senki sem feleségül venni.

- Ha visszajön, remélem, hogy kitölti rajtad a dühét. Ideje kipróbálnia a képességeit, rajtad!

- Na és mégis miért? – gúnyolódott. – Miért esett ez neki olyan rosszul? Igazán nem kellett volna így túlreagálnia. Hozzászokhatott volna.

- Hogy miért esett neki olyan rosszul? – ordította. Talán mégis csak jobb volna, ha itt lenne Jasper! – Még kérded, hogy miért? Abban sem voltam biztos, hogy túléli. Két éve a halott szerelme emléke kísérti minden percben. Minden nap az ő képét látja maga előtt. Most végre egy kicsit felejtett, és te erre mit csinálsz? És még van képed azt kérdezni, hogy miért! Azért te kis hülye liba, mert két éve lemészárolták a családját és vőlegényét, az esküvő napján! – Uramisten!

- Azt hiszem, hogy most túllépted a megengedett határ Leila! – lépett mellénk Carlisle. – Ideje egy kicsit elbeszélgetnünk!

- Kate! – lépett be az ajtón Bella merev arccal. – Engedd el Leilát!!

- Nem szorulok a te segítségedre!

- Nem téged akarlak megóvni, ne aggódj! – mondta hidegen. Hűha! – Nem szeretném ha Kate olyat tenne miattam, amit később megbánna!

- Nem hiszem, hogy bárki is megbánná! – szúrtam közbe. Én örülnék neki.

- Jaj, fogd már be Alice! – kiabált rám. Velem csak ne ordítson!

- Kicsim – ölelt át hátulról szerelmem. – Nyugi.

- Azt hiszem most jobb, ha mész!

- Mégis ki vagy te, hogy itt parancsolgatsz nekem te ki…

Leila már nem tudta befejezni a mondatát, mert Bella villámgyorsan mögötte termett. Majdnem hogy gyorsabb, mint Edward. Egy gyors mozdulattal nekilökte a falnak, majd hátracsavarta a kezeit, és a keze közé szorította fejét. Ki se néztem volna Bellából! Nagyon félelmetes látvány nyújt így. Egy kis mozdulattal letéphetné annak a kígyónak a fejét.

- Eddig hajlandó voltam egy szó nélkül tűrni azt, amit műveltél – sziszegte a képébe. – De az én tűréshatárom is véges! Nem tűröm, hogy ok nélkül ócsároljanak! Nem vagyok egy szent, de nem ezt érdemlem a sorstól! És egy valamit jól jegyezz meg! Én mát túl vagyok jó pár háborún. Nem a Maria-féle csata volt az első, és nem is az volt az utolsó, amelyben részt vettem. Olyanokat láttam, amiről te álmodni sem mersz ilyen Barbie baba létedre. Veszélyesebb vagyok, mint hinnéd, és ezt jól vésd bele abba a csöppnyi kis agyacskádba! Ne akard, hogy használjam rajtad a képességeimet, mert azt nem köszönnéd meg! És utoljára mondom, hogy szállj le rólam, mert ha még egyszer egy rossz szót is szólsz hozzám, akkor kitekerem az a csinos kis nyakacskádat! Nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy veszélyes vagyok! Olyan háborús trükköket ismerek, amilyeneket még talán Jasper sem. Világos, megértettük egymást?

- I-igen! – nyögte ki.

- Helyes, most pedig azt hiszem, hogy jobb, ha elmész addig, amíg ki nem értem a reptérre – mondta dühösen, majd elengedte. Hát ez nem volt semmi!

- Jól vagy Bella? – lépett oda hozzá Rose, miután Leila elvonult Esme és Carlisle társaságában. Nagyon megbánthatta Leila azzal a gondolatával.

- Ki ne mondd Rose, könyörgöm! – nézett rá megtörten. – Nem vagyok kíváncsi senki sajnálatára – tényleg, már ő is hallja a gondolatainkat.

- Milyen remek meglátás, Alice! – mondták szinte egyszerre Eddel.

- Milyen ruhákat pakoljak neked össze, Bella? – kérdeztem.

- Csak egy pár toppot és sortot. A többi csomagom úgyis a reptéren van még.

- Semmi egyebet? – szontyolodtam el. Muszáj lesz magába bolondítania Edwardot.

Upsz! Bocsi!

- Khm…

- Jól van, na! Már gondolkoznia se szabad az embernek?

- Te vámpír vagy! – vigyorgott Em.

- Jaj, tudod, hogy hogy értettem – néztem rá szúrósan.

- Na, inkább pakoljunk! – indult el Edward a lépcsőn. – Le fogjuk késni a gépünket.

§*§*§*§*§

Egy órával később…

- Szerintem fölösleges jönnie mindenkinek! – mondtam.

- Egyetértek! – mondta Ed is. – Itthon elbúcsúzunk, és mehetünk is. Nem a világ végére igyekszünk.

Ed és Bella elbúcsúzott mindenkitől. Persze Lila nem volt itt. Carlisle szerint elment sétálni, miután kapott egy alapos fejmosást. Meg is érdemelte! Meg kell tanulnia, hogy nem tekintheti a tulajdonának Ed-et, nem mellesleg Edward sokkal boldogabb lenne Bellával. Igen Ed, az lennél, hiába nézel így rám!

Amilyen tempóban Ed vezet, gyorsan odaértünk a reptérre. Kiszálltunk a kocsiból.

- Megkérhetlek valamire, Alice? – fordult oda hozzám. – Haza vinnéd hozzátok a kocsimat? Nem szeretném, ha ellopnák!

- A kocsidat? – néztem rá nagy szemekkel.

- Igen, a kocsimat. Itt áll a parkolóba. Gyere! – ragadta meg a kezem, majd odahúzott egy Ezüst Mercedeshez. Gyönyörű volt. – Ő az én kis kicsikém! Nagyon vigyázz rá!

- Nem esik baja, ne aggódj!

- Hú, de szép autód van Bella! – jöttek oda fiúk is.

- Mehetünk? – kérdezte Ed.

- Persze, csak kiszedem a csomagjaimat – lépett oda csomagtartóhoz, majd kinyitotta.

- Hadd segítsek – ajánlotta fel Edward. Igazi gentleman.

Öt perc múlva, már ott álltunk a beszálló kapunk előtt. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből a kis kiruccanásból.

- Sok szerencsét Bella! – öleltem meg. – A bátyám remek tanárod lesz.

- Köszi Alice!

- Neked is sok sikert! – suttogtam Ed fülébe úgy, csak hogy ő hallja. – Bella szíve csak arra vár, hogy valaki megmutassa neki, hogy milyen is a szerelem valójában. Vele nagyon boldog lehetnél, ezt ne felejtsd el!

- Észben tartom majd! – ölelt vissza. Fél füllel sikerült még elkapnom Jazz mondatát.

- Tudom, hogy mit érzel, Bella! – mondta komolyan. – Ilyen nagyon ritkán van. Szerelem első látásra. Egy kicsit bontsd le a falaidat, és engedd, hogy szerethessen. Úgyis lehetne fogalmazni, hogy mentsétek meg egymást!

- Ez nem ilyen egyszerű Jazz… – kezdte Bella, de észrevette, hogy figyelem. – Azt hiszem ideje indulnunk!

- Igen – bólintott Ed, majd elindultak befelé a kapunk.

- Sziasztok! – integettünk nekik. – Jó szórakozást!

- Köszi, sziasztok! – integettek vissza, majd eltűntek a szemünk elől.

- Remélem, összejönnek! – bújtam oda szerelmemhez.

- Bellának most Edwardra van szüksége, de nem árt, ha Ed vigyáz egy kicsit, mert Bella nagyon össze van törve.

- Edward nagyon gyengéd tud lenni, és most Bellának csak gyengédségre és szeretetre van szüksége szerintem is. – Odafordultam Jazz felé, és nyaka köré kulcsoltam a kezemet.

- Imádom, hogy ilyen okos vagy! – mosolygott rám, majd lehajolt és megcsókolt.