Utazás
( Bella szemszöge)
Istenem, most mit tegyek? Ez velem nem történhet meg. Annyira elbűvölt az a két szép szeme, hogy nem kaptam észbe időben. Nem is értem, hogy mi történik velem. Még soha életemben nem éreztem ilyet. Mintha megszűnt volna körülöttem a világ. Az illata, a tekintete, a hangja… egyszerűen megőrjít. Úgy érzem, hogy hozzá tartozom, de ez nem lehet. Neki menyasszonya van. Én pedig felnőtt nő vagyok. Biztos, csak elszabadult bennem Jasper képessége. Igen, ez lesz a magyarázat. Más oka nem is lehet. Én nem ilyen szoktam lenni. Sőt… ilyen még soha nem történt velem. Azt hiszem, hogy mostantól jobban kell ügyelnem az erőmre. Ez még egyszer nem fordulhat elő!
- Bella, jól vagy? – ébresztett fel töprengésemből Alice. – Minden rendben?
- Persze Alice. Jó vagyok!
- Egészen biztos? – ült le mellém a kanapéra.
- Tényleg Alice! – néztem rá. – Ne aggódj miattam. Majd csak túlélem ezt is valahogy.
- Miért ennyire szörnyű ez a képesség?
- Egy olyan képességet szereztem eddig, ami a gondolatokkal kapcsolatos – magyaráztam. – Képeket tudok kivetíteni, ha hozzáérek valakihez. Évekbe tellett megtanulnom, hogy hogyan működik. Sokszor kicsúszott a kezemből az irányítás. Valamiért nem bírom a gondolatokkal kapcsolatos képességeket. Talán azért, mert ellentétben állnak a pajzsommal.
- Ne izgulj! – simogatta meg a hátamat Alice. – Edward majd segít.
- Ebben egészen biztos vagyok! – nevetett Jazz.
- Van valami, amit tudnom kéne? – fordultam felé.
- Nem, nem, nincs semmi Bella! Minden a legnagyobb rendben.
- Te hazudsz nekem! – néztem mélyen a szemébe. – Rajtad tartom a szemem!
- Ugyan már Bella! Túl sokat képzelődsz.
- Amint túl vagyok, ezen az egészen esküszöm, hogy kiderítem!
- Sok sikert! – vigyorgott rám. Megölöm! Mit tervez?
- Kösz! – morogtam.
- Na és hogy telt ez a néhány száz év? – kérdezte Jazz.
- A múltról nem szeretnék beszélni! – suttogtam. Még mindig kegyetlenül fáj, ha rágondolok.
- Mi történt? – érdeklődött Alice is.
- Semmi! Csak egyszerűen nem akarok a múlttal foglalkozni. A jelen is épp elég problémás nekem mostani helyzetemben.
- Ha nem, hát nem. – sóhajtott fel Jasper. – Tényleg! Mikor vadásztál utoljára?
- Nem is tudom… – gondolkoztam el. – Talán egy hete.
- Remek! – mondta Alice. – Akkor ma vagy holnap vadászunk egyet. – Mi a kedvenced?
- A grizzly és a hegyi oroszlán – vágtam rá, mire Alicék elkezdtek nevetni. – Jó, beismerem, hogy egy kicsit vicces, de hát ez van.
- A hegyi oroszlán Ed kedvence is. – mosolygott Alice sejtelmesen. Nagyszerű!
- A grizzly pedig Emmetté.
- Apropó Emmett! Hova tűntek Rose-zal? Na és Kate? – kérdezte Alice Jazz-től.
- Felmentek a szobájukba, és megint kibírhatatlanok. Kate nem tudom, felszívódott.
- Azért annyira nem lehet szörnyű! – néztem rá.
- Kapcsold be a képességed és megtudod!
- Köszi, ha nem haragszol inkább kihagynám! – tiltakoztam. Elegek nekem a saját érzéseim is.
- Edwardék mindjárt jönnek le! – közölte Alice.
Jaj, remélem, hogy kitaláltak valamit! Én ezt egyedül nem tudom, és nem is vagyok hajlandó még egyszer végigcsinálni! Pedig ők nem is tehetnek róla! Talán az lenne a legjobb, ha elmennék és békén hagynám őket. Biztos Edwardnak is van párja. Nincs szüksége még egy koloncra is a nyakába. Csak gond van velem! Nem is értem, hogy minek jöttem én ide! Úgy terveztem, hogy teszek egy gyors látogatást Jaspernél, aztán már megyek is tovább. Nem kalkuláltam bele, hogy valaki belém jön az ajtóban, és teljesen levesz a lábamról. Szó szerint! Elolvadok, ha a szemeibe kell néznem. Azok az aranyban csillogó tekintetek… na, jó! Szedd össze magad Bella! Ez így nem mehet tovább! Valamit csinálnom kell magammal! Teljesen megzavarodtam. Távol kell magam tartanom Edwardtól, de a fene egye meg! Csak ő tud segíteni a képességemmel kapcsolatban. Már itt is vannak!
- Na, mire jutottatok? – kérdezte rögtön Alice.
- Bella elutazik Esme szigetére velem. – Miiii?
- Hogyan? – Ne, az kizárt! – Erre semmi szükség.
- De igen, ez feltétlenül szükséges – fordult felém. – Csak én tudom neked megtanítani, hogyan kezeld ezt a képességet.
- De ezt itt is megtaníthatod – próbáltam alkudozni.
- Nem Bella! Egy olyan helyen kell kezdened ahol, nincs ekkora nyüzsgés. Ez a ház mindennek mondható, csak nyugalmasnak nem. – Grrr! Ez nagyon is logikusan hangzik.
- Akkor tehát kénytelen vagyok menni ugye?
- Igen – bólintott. – Holnap indulunk. Alice majd mindent elrendez.
- Máris intézkedem – pattant fel a kanapéról.
- De, hát a csomagjaim még nincsenek is itt – tiltakoztam. Mégis mit vigyek akkor magammal?
- Majd kapsz az én ruháimból – vigyorgott rám Alice.
- Biztos, hogy jó ötlet ez Alice? – Igen, biztos, hogy ez jó ötlet?
- Persze. Velem te ne vitatkozz.
- Azt hiszem, hogy nekem is jót fog tenni egy kis nyaralás. – sóhajtott fel.
- Örülök, hogy belátod! – értett egyet Jazz is. Látom, hogy valamire készülnek és Alice is benne van.
- Na, jó! Azt hiszem, hogy inkább megyek csomagolni!
- Minek mész te csomagolni? – hallottam meg egy ismeretlen hangot az ajtó felől.
- Edwardék nyaralni menne. – újságolta vidáman.
- Mármint én és Edward? – nézett csodálkozva. Jaj, Istenem! Biztosan ő a barátnője.
- Nem! – mondta Alice gonosz vigyorral. – Edward és Bella!
- Ki az a Bella?
- Én volnék! – léptem egyet előre. – Isabella Mirror vagyok. – Már majdnem kinyújtottam a kezem felé, amikor észbe kaptam. – Bocsi, de ugye nincs képességed?
- És még én vagyok modortalan! – háborodott fel majd szúrósan Alice-ra nézett. – Nem, nincsen! De mit érdekel ez téged?
- Ez esetben fussunk neki még egyszer! Isabella Mirror, nagyon örvendek! – nyújtottam felé a kezem.
- Leila Nelson – rázta meg a kezem nagy nehezen. Húú, de ellenszenves. – Ő pedig itt a bátyám, Josh – mutatott a háta mögé. Észre sem vettem, hogy ő is ott áll.
- Szia! – mosolygott rám. Határozottan jobban tetszik.
- Ami, pedig téged illet Edward nem mész sehová.
- Ebbe most ne szólj bele, Leila! – kérte őt Rose.
- De igenis, beleszólok, mert az én vőlegényemet akarja elhalászni ez a kis fruska – mutatott rám. Ez megőrült.
- Leila nem tudod, hogy mit beszélsz! – rázta meg a fejét Ed.
- Mégis mivel hálózott be, hm?
- Az ég szerelmére Lel. – szállt bele a vitába most már Carlisle is.
- Bella nem tehet semmiről. Ne őt szidd! – vitatkozott Edward. Már megint miattam van ez az egész.
- Még, hogy nem tehet semmiről! – csattant fel. – Akkor még is miért akarsz elutazni vele?
- Azért, mert Bella képessége az, hogy átveszi mások képességét – magyarázta Ed. – Ezért kérdezte, hogy van e képességed. Az enyémet is átvette, és muszáj neki megtanítanom egy nyugis helyen, hogy hogyan kezelje.
- Egy szavát sem hiszem el ennek a kis cafkának.
- Leila! – kiabált rá Alice.
- Nem érdekelnek a kifogásaitok, Alice. Biztos vagyok benne, hogy ezt az egészet ti ketten találtátok ki! – ez a lány nem normális. Teljesen megőrült.
- Na, jó Leila! Most már elég lesz! – ragadta meg a kezét Edward. – Gyere velem!
- Te engem ne rángass Edward Cullen. Hogy vagy képes engem lecserélni egy ilyen kis ringyóra?
- Leila Nelson! Most aztán már tényleg elég! – lépett mellé a bátyja is.
- Hát itt mindenki ellenem van? – sikította. – Mindenkit az ujja köré csavart ez a kis boszorka. Egyáltalán hogy kerül ez ide?
- Látogatóba jöttem Japerhez – mondtam határozottan. – Eredetileg az volt a tervem, hogy őt csábítom el, de aztán megláttam Edwardot, és nem tudtam neki ellenállni.
- Ez az kiscsaj! – röhögte Emmett. – Csak keményen!
- Ja, de bátor itt valaki! Bármiben lemerem fogadni, hogy csak kitaláltad a képességedet, hogy magadhoz édesgesd a vőlegényemet, de abból nem eszel!
- Fogd már fel, hogy nekem nem kell Edward! – kiabáltam már én is.
- Na persze! Élvezed, hogy elveszed mások pasiját? – láttam, hogy Ed már nem bírja soká. Ez a csaj kész őrület. – Neked biztos, hogy soha nem volt vőlegényed, mert ki tudna szeretni egy ilyen kis undorító álnok lotyót!?
Megmerevedem és egy emlékkép bukkant fel az agyamban. Egy férfi képe, aki mosolyog rám. Egy férfi képe, akit igyekeztem elfeledni.
Éreztem, hogy szédülök. Már semmit sem hallottam a vitatkozásból. A képességeim szinte átfolytak rajtam. Ott áramlott az erő a testemben. Szikrázott körülöttem a levegő. Egyszerre tört elő az összes képességem. Elvesztettem az irányítás az erőm felett. Ez eddig kétszer fordult elő. Hirtelen hangokat kezdtem hallani a fejemben. „ Ez a csaj meghibbant!” „Elment a józan esze! Mi a fenét művel ez?” „ Uramisten! Mi történt Bellával? ” „Neee! Azonnal el kell innen tűnnie a többieknek. Bella megint nem ura önmagának.” „ Én ezt nem bírom tovább. Megfojtom ezt a hárpiát! ”
Ne! Mi történik? Neeem! Uram Isten! Ez a hangzavar megőrjít. Halványan érzékeltem, hogy a fülemhez kaptam, és összeestem. Nem, nem akarom! Valaki szólongat, és az arcomat simogatja. Ismerős volt az érintése. Egy másik kéz a hátamat simogatta. Ismeretlen illat csapta meg az orromat. Ki lehet az? Végre halványan érzékelni kezdtem a külvilágot. Megnyugodtam a simogatástól.
- Mindenki kifelé! – vezényelte Kate. – Most azonnal! Emmett vidd ki Leilát. Josh menj ki megnyugtatni. Rose, te is kifelé! Esme, Carlisle?
- Maradunk drágám! – mondta az illető, aki a hátamat simogatta. Ő lehet Carlisle felesége? Észre sem vettem, hogy megjött.
- Hallasz engem Bella? – kérdezte Edward. Válaszolni még nem tudtam. Össze kell magam szednem.
- Mi történt Kate?
- Csak sejtéseim vannak Alice. Egyszer láttam nála ilyet, vagy ehhez hasonlót – magyarázta. – Azt hiszem, hogy valami felzaklatta, és elvesztette az uralmat a képességei felett. Minden képessége egyszerre akart a felszínre jönni. Van egy olyan érzésem, hogy nagyon dühös.
- Minden oka megvan rá! – vágta rá Alice. – Ha még egyszer a közelébe engeded, azt a hárpiát magam fogom megfojtani. Nézd, mit művelt vele. Ha Emm nem fogja le, akkor nekiesik Bellának.
- Edward! – szólt neki Kate. – Van itt még egy probléma. Normál esetben csak 2-3 nap múlva jött volna elő az új képessége. Most viszont Leilának köszönhetően az összes képessége felszínre jött neki. Főként a gondolatolvasás.
- Megfojtom őt! – sziszegte Alice.
- Bella! Bella! – rázott meg finoman. A fejemben még továbbra is különféle hangok kiabáltak. – Nincs semmi baj! Könyörgöm, válaszolj!
- Mi-mi történik? – nyögtem ki nagy nehezen.
- Próbálj meg csak Alice gondolataira figyelni. – utasított. – Menni fog?
- Azt hiszem! – bólintottam. – De nem ígérek semmit.
- Tudom, hogy nehéz, de meg kell próbálnod.
- Gyerünk Bella, menni fog! – bíztatott Alice. Már majdnem sikerült, amikor furcsa dolog történt…
