Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy nem jelentkeztem hamarabb, de a múlt héten kórházba voltam. Most volt csak időm összedobni nektek valamit. Remélem, tetszeni fog! :D
Képességek
(Kate szemszöge)
Olyan jó itt, a Cullen családnál. Végre egy kis nyugalom és béke… már amennyire. Leila állandóan veszekszik mindenkivel, aki csak akár öt percre is szóba mer állni Edwarddal. Igaza volt Alice-nek. Ez a csaj tényleg egy hárpia! Tudom, hogy Edward nem szereti, csak akkor azt nem értem, hogy miért veszi feleségül. Sokkal jobban illik hozzá Bella. Az, az ajtós jelent nagyon vicces volt és egyben furcsa is. Ahogy egymásra néztek… Remélem, hogy Edward és Bella egymásba szeretnek majd. Mind kettejükre ráfér egy kis boldogság. Nagyon régen nem láttam már Bell-t. Hiányzott! Nem gondoltam volna, hogy pont itt fogunk összefutni. Nehéz elképzelni, hogy megjárta már a háborút is, bár bámulatos képességei vannak. Ed képességével is meg fog majd birkózni. Talán már Carlisle ki is talált valami. Ideje lenne, hogy visszamenjek.
Amikor egy kicsit közelebb közelebb értem a házhoz hallottam, hogy valamin nagyon vitatkoznak.
- Ja, de bátor itt valaki! Bármiben lemerem fogadni, hogy csak kitaláltad a képességedet, hogy magadhoz édesgesd a vőlegényemet, de abból nem eszel! – ez Leila hangja. M történhetett?
- Fogd már fel, hogy nekem nem kell Edward! – kiabálta Bella.
- Na persze! Élvezed mi, hogy elveszed mások pasiját? Neked biztos, hogy soha nem volt vőlegényed, mert ki tudna szeretni egy ilyen kis undorító, álnok lotyót!?
Amikor beléptem a szobába láttam, hogy Bella a dermedten áll, és a semmibe mered. Egyre jobban láthatóvá vált, hogy szikrázik körülötte a levegő. Remegés fututt végig a testén. Neee! Azonnal el kell innen tűnnie a többieknek. Bella megint nem ura önmagának. Istenem. Ez, hogy lehet? Mi a fenét művelt vele Leila? Bella hirtelen a fejéhez kapott és összeesett a padlón.
Közelebb akartam menni hozzá, de Edward megelőzött. Esme is ekkor rohant be az ajtón és egyenesen Carlisle-ra nézett. Nem tudom, hogy mit láthatott a szemében, de egyenesen odament Bellához, és elkezdte simogatni a hátát. Ez jellemző rá! Nem is ismeri, de már is meg akarja óvni, felébredtek benne az anyai ösztönök.
- Mindenki kifelé! – vezényeltem. – Most azonnal! Emmett vidd ki Leilát. Josh menj ki megnyugtatni. Rose, te is kifelé! Esme, Carlisle?
- Maradunk drágám! – mosolygott rám Esme. Olyanok, mint a szüleim. Nekik nem tudok csak úgy parancsokat osztogatni.
- Hallasz engem Bella? – kérdezte Edward. Bella nem válaszolt.
- Mi történt Kate?
- Csak sejtéseim vannak Alice. Egyszer láttam nála ilyet, vagy ehhez hasonlót. – magyaráztam. – Azt hiszem, hogy valami felzaklatta és elvesztette az uralmat a képességei felett. Minden képessége egyszerre akart a felszínre jönni. Van egy olyan érzésem, hogy nagyon dühös.
- Minden oka megvan rá! – vágta rá Alice. – Ha még egyszer a közelébe engeded, azt a hárpiát magam fogom megfojtani. Nézd, mit művelt vele. Ha Emm nem fogja le, akkor nekiesik Bellának.
- Edward! – szóltam neki. – Van itt még egy probléma. Normál esetben csak 2-3 nap múlva jött volna elő az új képessége. Most viszont Leilának köszönhetően az összes képessége felszínre jött neki. Főként a gondolatolvasás.
- Megfojtom őt! – sziszegte Alice.
- Bella! Bella! – rázta meg finoman. – Nincs semmi baj! Könyörgöm, válaszolj!
- Mi-mi történik? – nyögte ki nagy nehezen.
- Próbálj meg csak Alice gondolataira figyelni. – utasította. – Menni fog?
- Azt hiszem! – bólintott. – De nem ígérek semmit.
- Tudom, hogy nehéz, de meg kell próbálnod.
- Gyerünk Bella, menni fog! – bíztatta Alice.
Bella arca hirtelen még sápadtabb lett. A tekintete a semmibe meredt és nem reagált a külvilágra. Pár perc múlva magához tért. Látszott rajta, hogy teljesen össze van zavarodva. Közelebb léptem hozzá.
- Mi a baj Bella?
- Nem, nem tudom! – rázta meg a fejét. – Ez lehetetlen. Ilyen nincs…
- De mi? – kérdezte Alice.
- Valami nagyon nincs rendben. – pattant fel és elkezdett hátrálni. – Ez még soha nem fordult elő velem pedig már jó néhány éve létezem.
- Bella! – állt fel Jasper is. – Beszélj már egy kicsit világosabban.
- Az imént láttam a jövőt. – suttogta. – Két képességem működik egyszerre.
- Az nem lehet!
- Nekem mondod Kate? – ült le a kanapéra. – Mi történik velem?
- Bella miért érzem az érzéseid? – kérdezte Jazz.
- Hogy micsoda? – kiáltott fel. – Az érzéseimet?
- Igen! Tisztán érzem, hogy össze vagy zavarodva, szomorú vagy dühös és… az utolsót majd megbeszéljük máskor.
- Fáradt vagyok. Teljesen kimerültem, és ha nem kerülök valami nyugis helyre, akkor teljesen össze fog omlani az egész pajzsom és a képességeim is. Nem szeretném megvárni azt a pillanatot!
- Elmegyünk! – szólalt meg hirtelen Ed. – Most azonnal elutazunk, nem várhatunk holnapig. Esme! Telefonálj a légitársaságnak, hogy a lehető leghamarabb foglaljanak nekünk két helyet. Még ma.
- Intézkedem. – szaladt el a telefonjáért.
- Alice, te pakolj össze nekünk, és ha kérhetem, akkor fékezd a gondolataidat, mert nem csak én hallom.
- Oh, tényleg! Bocsánat. El is felejtettem. – mentegetőzött. Vajon mire gondolhatott?
- Edward! – jött le Esme az emeletről. – Ötkor indul a gépetek. Még volt két szabad hely az első osztályon.
- Remek! - mondta, majd elsötétedett az arc. – Leila be akar jönni.
- Nem tartom jó ötletnek. – szólt közbe Bella. – Nem szeretném, ha Jane képessége előjönne.
- Jane Volturi? – csodálkozott Esme. – Jaj, de neveletlen vagyok, még be se mutatkoztam. Esme Cullen vagyok Carlisle felesége.
- Isabella Mirror, Jazz egyik régi jó barátja. – rázta meg a kezét Bella. – És igen, Jane Volturi képessége. Még pár éve volt szerencsém hozzá.
- Emmett Cullen! – kiabálta Leila. – Most azonnal engedj el. Jogom van ott lenni. Sokkal több jogom van Edward közelébe lennem, mint neki.
- Jobb lesz, ha én tá… - kezdte el, de nem fejezte be. A mondat felénél megtorpant, majd elködösödött az arca. Mi történt? A következő pillanatban azt vettem észre, hogy Bella könnyek nélkül zokog. Ed megpróbált a keze után kapni, de későn, Bella addigra már kint volt az ajtón.
- Mi volt ez Edward? – kérdezte Jazz.
- Mi más lett volna, mint Leila! – mondta mérgesen. – Utána kell mennem!
- Hagyd csak, majd én! – húzta vissza Jasper, majd elindult megkeresni Bellát.
- Mit csinált már megint Leila? – kérdezte Alice.
- Edward! Vigyázz! – kiáltotta Em.
- Hol van az a kis fruska? – rohant be Leila. Tehát elszabadult.
- Fékezd magad kedvesem! – csitította Carlisle.
- Még ő van megsértődve, amiért megpróbálta elvenni a vőlegényemet? – tajtékzott. – Szegény pici szíve biztosan majd megszakadt attól, amit legutoljára mondtam neki.
- Hogy lehetsz ilyen…
- Drámai jelent volt mondhatom. Az a mű összeesés. Van színészi tehetsége, de nem fogok bocsánatot kérni! Csak is az igazat mondtam!
- Mit mondtál neki Leila? – sziszegtem. Egyre jobban kezd felidegesíteni ez a csaj.
- Hogy mit mondtam? – kérdezte gúnyosan. – Az igazat. Az, hogy őt soha nem fogja senki szeretni és az életben nem fog magának vőlegényt szerezni.
- Hogy mit mondtál? – dühösen elindultam felé és a falnak löktem. Most már mindent értek. – A legszívesebben képen törölnélek.
- Kate! – szólt rám figyelmeztetően Carlisle.
- Ne fog vissza magad! – Mosolyognom kellett Alice mondatán. Ő se szereti ezt a kis libát.
- Miért olyan nagy szám ez? Csak nem tiportam bele a lelkivilágába?
- De igen, megtaláltad az egyetlen olyan dolgot, amivel a legnagyobb fájdalmat okozhatod neki. – suttogtam.
- Ez volt a cél! – nevetett. – Most majd megtanulja, hogy Edward az enyém. Soha nem fogom neki átengedni!
- Fogd már fel, hogy neki nem kell Ed! – toporzékolt Rose is.
- Te nem vagy normális! – közöltem vele. Ez a csaj hibbant.
- És még is miért? Mert szeretem Edwardot?
- Bella szíve már két éve nem tud szeretni. – nyomtam neki még jobban a falnak. – Két éve nem láttam olyan boldognak, mint itt. Két éve nem mosolygott már igazán, tiszta szívből. És tudod, mit? Örülnék, ha elvenné tőled Edwardot. Örülnék, ha egymásba szeretnének. Bella sokkal jobban illik hozzá, mint te. Tiszta szívből kívánom, hogy Bella Ed mellett találja meg ismét a boldogságot.
- Ha ezen ennyire felfújtad magad, akkor tetszeni fog neked, az, amit gondoltam. – mondta nekem gonoszan vigyorogva. – Arra gondoltam, hogy Bella bárcsak megtalálná a boldogságot és utána el is vesztené. Az akarom, hogy fájjon neki, hogy megtanulja, hogy Edward az enyém.
- Van fogalmad róla, hogy mit csináltál? – kiabáltam. – Belegondoltál abba, hogy mit teszel?
- Bele! És eléggé érzékeny lélek lehet, ha ennyitől összeomlott. Ki se bírná ha, elveszítene valakit! Milyen vicces lenne.
- Bellát két éve úgy kellett összeszednem. Nem akart élni. Azt hittem, hogy soha nem lesz már boldog. Most felcsillant számára a remény egy kis szikrája, de te azt is elrontod!
- Csak nem rámászott valakinek a vőlegényére? – sziszegte nekem. – Had találjam ki! A menyasszonya ugyanazt mondta, mint én, hogy soha az életben nem fogja őt senki sem feleségül venni.
- Ha visszajön, remélem, hogy kitölti rajtad a dühét. Ideje kipróbálnia a képességeit, rajtad!
- Na és még is miért? – gúnyolódott. – Miért esett ez neki olyan rosszul? Igazán nem kellett volna így túlreagálnia. Hozzászokhatott volna.
- Hogy miért esett neki olyan rosszul? – ordítottam. Aljas kis vipera. – Még kérded, hogy miért? Abban sem voltam biztos, hogy túléli. Két éve a halott szerelme emléke kísérti minden percben. Minden nap az ő képét látja maga előtt. Most végre egy kicsit felejtett és te erre mit csinálsz? És még van képed azt kérdezni, hogy miért! Azért te kis hülye liba, mert két éve lemészárolták a családját és vőlegényét, az esküvő napján!
