1. fejezet

A kezdet

Olaszország, Volterra

( Az aranyruhás nő szemszöge)

- Aro! – léptem elé. – Mit tudsz a Cullen családról?

- Miért érdekel ez téged? – hökkent meg?

- Feltűnt, hogy őket még nem látogattuk meg.

- Na, de Cara! – háborodott fel Aro. – Carlisle az utolsó, akiből kinézném, hogy bűnözőket rejteget.

- Nézd! Minden családot ellenőriznünk kell – vitatkoztam vele –, még akkor is, ha az illető klán jó ismerősöd.

- Cullenék akkor sem lennének erre képesek. Jól ismerem őket.

- Éppen ezért – nem igaz, hogy nem érti. – Róluk senki sem feltételezné.

- Ez azért még is csak abszurdum, kedvesem!

- Nem bátyám! Gondolj csak bele! Ott simán elbújhattak, mert te vakon bízol Carlisle-ban. Ez lenne a leglogikusabb.

- Ha jól tudom, a barátom most valami Forks nevű helyen él, Észak-Amerikában. Ez pedig itt Európa.

- Aro, az Isten szerelmére! – ki fog hozni a sodromból. – Nagyon is ésszerűnek tűnik, hogy elmeneküljenek erről a földrészről miután a Volturi egy vámpírhadsereg megteremtéséért „körözi” őket.

- Van értelme még bármin is vitatkoznom veled? – kérdezte.

- Nem! – vágtam rá. – Jobb, ha feladod!

- Jól van, megadom magam – emelte fel a kezeit mire rávigyorogtam.

- Köszönöm! Már is szólok Kate-nek hogy csomagoljon.

- Kate-nek? – csodálkozott. – Hát nem te mész?

- Nem – ráztam meg a fejem. – Nekem máshol van dolgom.

- Nem félsz, hogy Edward Cullen kiolvassa majd a gondolatai közül, hogy ki vagy?

- Nem igazán – mosolyogtam rá. – Megbízom a barátnőmben.

- Te tudod, Cara. De miért pont ő?

- Kate már régóta ismeri a családot – magyaráztam. - Tudtommal nagyon jóban vannak. Még azelőtt ismerkedett meg velük, hogy beállt a Volturiba. Volt már náluk látogatóban egy párszor.

- Rendben, de azt ugye tudod, hogy a kis jósnőjük biztosan látta ezt a beszélgetést – figyelmeztetett.

- Igen, Aro, tisztában vagyok vele. De semmi többet nem fognak megtudni a kelleténél.

- Remélem igazad lesz Bella, és nem lesz semmi bonyodalom.

- Ebben egészen biztos vagyok – nyugtattam meg.

- Még egyszer nyomatékosan kihangsúlyozom, hogy Carlisle barátom soha nem lenne ilyesmire képes!

- Nem árt azért az óvatosság. Most pedig engedelmeddel távoznék bátyám – fordultam meg.

- Sok szerencsét húgom! – szólt utánam.

- Meglesz!

Nem is értem, hogy hogy lehet valaki ilyen makacs. Miért kell eddig győzködni, mikor tudja, hogy úgy is nekem van igazam. De hát Aro már csak ilyen, főleg ha a barátjáról van szó. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de furcsa előérzetem van ezzel a családdal kapcsolatban. Jobb lesz, ha rájuk nézünk. Legalább Kate is elmegy egy kis nyaralásra. Még a végén rá fog unni Volterra falaira.

- Kate! – léptem be a szobájába. – Itt vagy?

A szoba teljesen üres volt. De akkor hol lehet? Megnéztem még a toronyban, a nagyteremben, mindenhol, de mintha a föld nyelte volna el. Hol kószál már megint? Ha a kertben sincs, kénytelen leszek szólni Demetrinek. Nem létezik, hogy valaki csak így eltűnjön. Ez fizikai képtelenség.

- Kate! – kiáltottam fel, mikor megláttam őt az egyik fa ágán ücsörögni. – Már vagy fél órája kereslek. Mit csinálsz te itt?

- Semmit! – ugrott le az ágról. – Csak elgondolkoztam. Eszembe jutott, hogy milyen rég láttam már a Culleneket. Hiányoznak!

- Na, hát akkor, kedves Kate, ezen mindjárt segíthetünk is – mosolyogtam rá. – Holnap indul a géped Forksba.

- Tessék?

- Bizony. Ez egyfajta megbízatás és nyaralás is egyben.

- Te ellenőrzést küldesz Carlisle családjára? – háborodott fel.

- Jaj, Kate! Ne kezd már ezt te is. Ők is ugyanolyan vámpírklán, mint a többi, barátság ide vagy oda! – mi van ma mindenkivel? Mi lehet olyan különleges ebben a családban?

- Meddig kell maradnom? – Hál’ istennek ő legalább nem kezdett el vitatkozni velem.

- Ameddig csak jól esik. Legkésőbb 1 hónap múlva kell visszajönnöd.

- 1 hónap? Jaj, Istenem, úgy imádlak! – ugrott a nyakamban.

- Hát persze Kate, én is szeretlek.

- Mikor indul a repülőm? – érdeklődött.

- Holnap pontban, délben meg is érkezel. – Időközben visszaértünk a szobájába én pedig átadtam neki a repülőjegyét. – Ha gondolod, telefonálhatsz a barátnődnek, de ha jól tudom, teljesen felesleges, mivel jövőbelátó.

- A hivatalos látogatást sose szoktuk előre bejelenteni – nézett rám kérdőn. – De azt hiszem, igazad van.

- Ezt fog fel úgy, mint egy nyaralást.

- Te nem jössz?

- Nem, nekem másutt van dolgom. Moszkvában úgy látszik – magyaráztam -, hogy egy újabb felkelés van készülőben. Szeretném elejét venni a dolgoknak. Még ma odautazom.

- Megértelek. Hát akkor jó szórakozás!

- Neked pedig kellemes pihenést! – öleltem meg. – Azért majd siess haza, hiányozni fogsz nekem!

- Te is nekem drága barátnőm.

Ezután elköszöntünk egymástól én pedig elindultam a dolgomra.

§*§*§*§

Washington állam, Olimpiai-félsziget, Forks

( Alice szemszöge)

- Aro! Mit tudsz a Cullen családról?

- Miért érdekel ez téged?

- Feltűnt, hogy őket még nem látogattuk meg.

- Na, de Cara! Carlisle az utolsó, akiből kinézném, hogy bűnözőket rejteget.

- Nézd! Minden családot ellenőriznünk kell, még akkor is, ha az illető klán jó ismerősöd.

- Cullenék akkor sem lennének erre képesek. Jól ismerem őket.

- Éppen ezért. Róluk senki sem feltételezné.

- Ez azért még is csak abszurdum, kedvesem!

- Nem bátyám! Gondolj csak bele! Ott simán elbújhattak, mert te vakon bízol Carlisle-ban. Ez lenne a leglogikusabb.

- Ha jól tudom, a barátom most valami Forks nevű helyen él, Észak-Amerikában. Ez pedig itt Európa.

- Aro, az Isten szerelmére! Nagyon is ésszerűnek tűnik, hogy elmeneküljenek erről a földrészről miután a Volturi egy vámpírhadsereg megteremtéséért „körözi” őket.

- Na, hát akkor, kedves Kate, ezen mindjárt segíthetünk is. Holnap indul a géped Forksba.

- Tessék?

- Bizony. Ez egyfajta megbízatás és nyaralás is egyben.

- Te ellenőrzést küldesz Carlisle családjára?

- Jaj Kate! Ne kezd már ezt te is. Ők is ugyanolyan vámpírklán, mint a többi, barátság ide vagy oda!

- Meddig kell maradnom?

- Ameddig csak jól esik. Legkésőbb 1 hónap múlva kell visszajönnöd.

- 1 hónap? Jaj, Istenem, úgy imádlak!

- Hát persze Kate, én is szeretlek.

- Mikor indul a repülőm?

- Holnap pontban, délben meg is érkezel. Ha gondolod, telefonálhatsz a barátnődnek, de ha jól tudom, teljesen felesleges, mivel jövőbelátó.

- A hivatalos látogatást sose szoktuk előre bejelenteni. De azt hiszem, igazad van.

- Ezt fog fel úgy, mint egy nyaralást.

- Alice, Kicsim! – szólongatott Jasper. – Mit látsz? Hallod Alice!

- Jön a Volturi – szólaltam meg síri hangon.

- Hogy micsoda? – pattant fel hirtelen mindenki.

- A Volturi ellenőrzést küld ránk – magyaráztam. – Vagy is hát igazából nem a Volturi, de ők is benne vannak… egy nő… ááá, én ezt nem értem.

- Mit nem értesz Alice? – simogatta meg a hátam Esme.

- Hol van Edward? – talán ő többet meg fog érteni belőle.

- Elment Leilával és Josh-sal vadászni – közölte Emmett. Jellemző, akkor sosincs itt, amikor kéne.

- Ahelyett, hogy azzal a hülye libával enyeleg, inkább segíthetne nekem – mérgelődtem.

- Már is felhívom – kapta fel a telefonját fogadott apám.

- Szia, Carlisle, mondd – vette fel.

- Edward, kérlek, siessetek haza, fontos lenne, meg kell beszélnünk valamit.

- Máris indulunk – ezt szeretem benne. Nem kérdezősködik, hanem cselekszik.

- Mindjárt itt vannak.

Vajon mit akarhat tőlünk a Volturi? Nem rejtegetünk mi semmiféle bűnözőket. És egyáltalán ki a fene az a nő, akinek nem láttam az arcát? Mi folyik itt? Én már semmit sem értek.

- Mi történt, Alice? – hallottam magam mellől Edward hangját. Észre sem vettem, hogy visszaértek.

- Látomásom volt – közöltem, majd megmutattam neki, hogy mit láttam.

- Oké, ez egy kicsit több mint furcsa – jelentette ki. – Tudsz arról bármit is, Carlisle, hogy a Volturihoz új vezető csatlakozott.

- Nem, viszont a Volturinak lett egy másik „ága” is. Egy aranyruhás nőt láttál a látomásodban, igaz Alice? – bólintottam. – Nos, közel egy éve bukkant fel. Állítólag hatalmas képességei vannak. Ami viszont meglepő, hogy állatvérrel táplálkozik. Aróval arra a megegyezésre jutottak, hogy minden állatvérrel táplálkozó klán és vámpír most már az ő hatáskörébe tartozik. Neki is vannak katonái, és lényegében ő is egy vezető ugyanúgy, mint Aro, Marcus vagy Caius. Ha jól tudom két vámpír fellázadt, és újszülött hadsereget hozott létre az állatvérrel táplálkozók ellen. A lázadást könnyűszerrel visszaverték, és most üldözik a két vámpírt. A nő, vagy lány arcát kívülálló még nem igen látta, előfordul, amikor ő maga megy ki ellenőrizni az adott klánt. A nevét sem tudja senki kivéve a volterraiakat.

- A látomásban sem láttam az arcát. Eltakarta a köpeny és csuklya, ami a fején volt – kezdtem el hangosan gondolkozni. – Földig érő arany ruhát viselt és arany köpeny volt rajta. A ruha hátuljára nem a Volturi címere volt ráhímezve, hanem egy galamb liliommal a csőrében. Gyönyörűen nézett ki. Olyan nyugalmat sugárzó az egész lénye. Határozottan beszélt Aróval, de a szavaiból érezhető volt, hogy tényleg a bátyjának tekinti.

- Azt mondtad, hogy ellenőrzést küld ránk – tért vissza Jasper az eredeti témához.

- Nyugalom, azt hiszem, hogy nincs mitől tartani – mondta Edward. – Kate-t küldte el hozzánk.

- Igen, azt mondta, hogy ez lényegében egy nyaralás is – értettem egyet vele. –Egy hónap kimenőt kapott. Nagyon jóban lehetnek. Kate nem úgy beszélt vele, mint a katonák szoktak Aróval. Tisztelettel vegyes szeretet volt a hangjában.

- Tehát akkor csak meg akar győződni róla, hogy mi nem rejtegetünk szökött bűnözőket – vonta le a következtetést Rose.

- Igen, és nyaralni küldi Kate-t. Én is ilyen főnöknek szeretnék dolgozni – röhögött Emmett.

- Tényleg, Kate! – pattantam fel. – Holnap érkezik. Elő kell készítenem neki egy szobát.